BAJTAI KORNÉL: AZ ARANY EXPOZÉ

És hát pontosan meghatároznák egy kormányrendelettel: a nyugdíjasok minden hónapban öt oldalt kaphatnak, a végkielégítés mellé a közmunkásoknak fejenként minden munkaév után egy fél oldal jár, a harmadik gyerekért kifizetett pótlék mellé négyet adnának, azzal, hogy ha a kismama gyorsan újra teherbe esik, akkor további hatot kap, egyfajta előlegként amiért a nemzet megmaradását szívén hordozza

[divide icon=”circle” width=”medium”]

Három és fél hónapot kellett várnunk az új kormány megalakulására, noha tudhattuk, hogy sokban nem fog az különbözni az előzőtől. Röviden: Aleksandar Vučić lesz a kormányfő, Aleksandar Vulin az őt éltető pompon lánycsapat vezetője, lesznek néhányan, akik azért lesznek a kormányban, mert valakinek az érdekei ezt megkívánják, megint mások, akiknek el kell vinni a balhét a népszerűtlen intézkedések miatt és végül azok, akiknek a nevét a mandátum végére sem fogjuk megtanulni.

Nem mindennapi látványossággal készült a kormányalakításra a régi-új miniszterelnök. Napokon, heteken keresztül suttogva, szájról-szájra jutottak el hozzánk a hírek: Vučić írja az expozéját. Kézzel. Papírra. 120 oldal lesz, nem is, 260, nem, több mint 400 oldal. Pontosan ma se tudjuk, hogy a teljes program hány oldalon íródott, és hogy ez az oldalszám vajon Microsoft Wordben 12-es betűtípussal és Times New Roman betűtípussal annyi-e amennyi, vagy esetleg cirill betűs tasztatúrát használt, ami egyrészt megfelel a szerb hagyományoknak, másrészt viszont csalás, mert cirill betűből kevesebb karakter ad ki egy oldalt, vagy pedig az oldalszámozás a kézzel írott program terjedelmét jelöli. Komoly dillemák ezek, amelyeket a kormányfő azóta se oldott fel a tanácstalan tömegek számára, úgyhogy ez azóta is beszédtéma. Idős nénik a vasárnapi misén, kétkezi munkások a kocsmában a fröccs mellett, kismamák a játszótéren, sőt szíriai menekültek a magyar határzár tövében felvert sátraik előtt ülve ezen tanakodnak. Vajon mennyi lehet az expozé teljes terjedelme? Csak egy példány van belőle vagy esetleg készültek másolatok? Ha pedig igen, akkor ki és hogyan juthatna hozzá? Lehet, hogy az utcára került köztisztviselők ezt kapják meg a pénzbeli végkielégítés helyett? Vagy a legjobb egyetemi hallgatók ösztöndíj gyanánt? Esetleg a nyugdíjasok, akiknek a miniszterelnök juttatásaik növelését ígérte? Minden hónapban a nyugdíj összege mellé kapnak néhány oldalt az expozéból.

Igen, úgy lehet ez, mint a pénzzel. Nem szabad túl sokat forgalomba bocsátani, mert akkor devalválódhat, mint a kilencvenes években, úgyhogy ha mondjuk 450 oldalas a teljes expozé, akkor mindegyik oldalból egy meghatározott mennyiséget kell piacra dobni. Egyenként kellene azokat becsomagolni, ilyen letéphető szélű tasakokba, amilyenekben gyerekkorunkban a Gornji Milanovacon nyomtatott albumokba gyűjtöttük az öntapadós matricákat. És hát pontosan meghatároznák egy kormányrendelettel: a nyugdíjasok minden hónapban öt oldalt kaphatnak, a végkielégítés mellé a közmunkásoknak fejenként minden munkaév után egy fél oldal jár, a harmadik gyerekért kifizetett pótlék mellé négyet adnának, azzal, hogy ha a kismama gyorsan újra teherbe esik, akkor további hatot kap, egyfajta előlegként amiért a nemzet megmaradását szívén hordozza. Vagyis a méhében.

Alakulnak majd expozé-gyűjtő klubok az ország egyes városaiban, amelyek minden hónapban találkozókat tartanak. Ide elhozzák expozé-oldalaikat, amelyeket csereberélhetnek egymás között, hiszen miután becsomagolt matricákat kapnak, így megtörténhet, hogy egy-egy gyűjtőnek több példánya van a 147. oldalból, amelyen a makrogazdasági stabilitás megerősítését célzó intézkedések egy része olvasható, de nagyon szeretnének hozzájutni a 148. oldalhoz, mert ott derül ki, vajon hány százalékot növekszik 2018-ra a GDP. Az is lehet, hogy egyesek bizonyos tematikus részekhez ragaszkodnának, érdeklődési körüktől függően. Ők alklubokat alakítanának, amelyeken belül az egyes témákat gyűjtenék be. Így a vasúti dolgozók azokra az oldalakra összpontosítanának, amelyek arról szólnak, hogy hamarosan elkészül a gyorsvasút. Ebben az alklubban biztosan lennének olyan, immár nyugalmazott bakterok, jegyellenőrök vagy épp pályakezelők, akiknek megvan Milošević 1992-es programja is, amelyben szintén gyorsvasutat ígért. Persze, azok még más idők voltak, az a program nyilván a Politika vagy a Borba lapokból kivágva van meg otthon és nem is érintheti meg bárki, hiszen a papír már megsárgult, megsérülhet.

Évente egyszer az egyes városok klubjai szerveznének egy országos expozé-gyűjtő találkozót, ahová meghívnák a kormányfőt is. Amennyiben Vučić eléggé rafinált, márpedig miért ne lenne, nem bocsátja forgalomba az első két évben az expozé minden oldalát, néhányat visszatart majd. Ezen az országos találkozón, amelyre értelemszerűen a kormányfő születésnapján kerülne sor, a két legjobb gyűjtő egy aranyba foglalt expozét vinne át az országon és végül a Belgrád a vízen elnevezésű komplexum Savamala nevű kongresszusi központjában adnák át azt a kormányfőnek, aki maszkot viselő rajongói gyűrűjében meghatódva vennné át az ajándékot és köszönetképp felolvasna néhány sort a forgalomba nem bocsátott oldalakról.

Persze, biztosan lennének az expozé-oldalakhoz jutott polgárok között olyan hálátlan, lelketlen, nemzetárulók is, akiket nem érdekelne azok gyűjtése, mint ahogyan nyilván tömegek áhítoznának ilyesmire, akik semmilyen alapon nem juthattak hozzá. Ezért aztán működhetne az expozé oldalak feketepiaca is. Itt, az ügyesebbek akár a ki nem adott oldalakhoz is hozzájuthatnának, persze aranyáron. A kommandósok a feketézőkre lecsapnának és kíméletlenül leszámolnának velük. Az expozé-oldalakkal való kereskedésért nevelőtáborba kerülnének a bűnösök, ahol kivetítőkön és hangszórókon 24 órán át Vučić beszédei szólnának. A vasárnap ünnepnap. Ezen a napon összegyűlnének a tábor közepén és az expozé hatórás ismertetését kellene végignézni. Utána villámkérdéseket kapnának az anyagból. Aki jól felel, azt feltételesen szabadlábra helyeznék, vagyis egy chip-et ültetnének az agyába, amelyen keresztül további fél évig hallgathatná a kormányfői expozét, benn a fejében.

Na és a kisebbségekről se feledkezzünk meg, hiszen ez egy toleráns, demokratikus ország, ahol mindenki egyenrangúan élhet. Természetesen az expozé magyarul is elkészülne, videón és nyomtatásban, de hangoskönyv formájában is, sőt, napilapunk fejlécén is az elavult Közéleti napilap felirat helyett az expozé zárómondata szerepelne, amely magában foglalja Vučić teljes személyiségét, hitvallását, államférfiúi vízióját, európai elkötelezettségét és gazdasági elképzeléseit is. Ez a mondat pedig: Éljen Szerbia!

A szöveg a Családi Kör hetilap 2016. augusztus 18-i nyomtatott számában jelent meg.